Ahol az informatika kezdődik


Butatévéből okostévé lehet, 20 ezer forintból

2015.03.01 23:55

Akkora, mint egy pendrive, de van benne egy mini számítógép és simán felokosít bármilyen butatévét. Kipróbáltuk a Google Chromecastjét.

Szép és jó, hogy ma már mindannyiunk zsebében ott lapul egy szuperokos mobil, az éjjeli szekrényen pedig bérelt helye van a táblagépnek, ettől függetlenül szabadidőnkben mind a mai napig szeretjük bekapcsolni a nappalit uraló tévét. Mert ugyebár az egérmozi mégiscsak egérmozi, az igazi mozizós tartalomfogyasztáshoz pedig kell a nagy képátló. Ezzel természetesen a technológiai cégek is teljes mértékben tisztában vannak: többek közt az Apple-nek, az Amazonnak és a Rokunak is van már saját tévéokosító streaming megoldása, és a szórásból logikusan a Google sem szeretne kimaradni. A keresőóriás másfél éve adta ki az ebben a ligában focizó Chromecastot, melyet most már hazánkban is forgalmaznak.

Hardver

Magát a Chromecastot leginkább egy közepes méretű pendrive-hoz lehet hasonlítani: a 72 mm hosszú, 35 mm széles, illetve 12 mm magas kütyü 34 grammot nyom a mérlegen. A matt fekete készülékben ugyan van némi belső tárhely (2 GB), de itt természetesen nem az adattárolás, hanem a streaming funkciók vannak fókuszban (ezekről bővebben majd kicsit később). A motorháztető alatt egy ma már szerény tudásúnak mondható, de a célra tökéletesen megfelelő egymagos processzor található, mely 512 MB RAM társaságát élvezi – tehát tulajdonképpen egy néhány évvel ezelőtt kiadott androidos okostelefon tartalma rejtőzik belül. Ennek megfelelően maga az operációs rendszer is (egy erősen módosított) Android.

A Chromecast egyik végén egy szabványos, normál méretű HDMI csatlakozót találunk, a másik végén pedig egy microUSB-portot, valamint egy újraindításra szolgáló gombot. Utóbbira a teszt során egyáltalán nem volt szükségünk, ugyanis a készülék abszolút stabilan működött, ahogy ez egy ilyen célhardvertől el is várható. (Itt jegyezzük meg, hogy néhány órás használatot követően a borítás ugyan jelentősen felmelegszik, ettől azonban nem kell megijedni, semmilyen problémát nem okoz.)

 

Áramot neki!

A Chromecasttal alapvetően a HDMI dugaljos tévék okosíthatók fel, de a Google szerint a megfelelő átalakító adapter beszerzését követően az ennél régebbi, más csatlakozó felületű televíziókon is használható az apróság. Amennyiben 1.4-es HDMI csatlakozó aljzat található a tévénken, akkor az elméletileg elegendő áramot biztosít a Chromecast működéséhez, ellenkező esetben azonban a microUSB-porton keresztül külön árammal kell táplálni az eszközt. Ezt tehetjük egyrészt oly módon, hogy a 1,5 méteres gyári USB-kábelt a tévénk egyik szabad USB-portjára dugjuk rá, másrészt pedig úgy, hogy az ugyancsak a gyári alapcsomag részét képező hálózati adaptert fogjuk munkára.

Ha hardveresen minden a helyén figyel és a tévét is bekapcsoltuk, akkor a Chromecast automatikusan elindul, és legelső alkalommal létrehoz egy saját hozzáférési pontot. Erre egyszerűen felcsatlakozik a telefonunkra vagy tabletünkre telepített alkalmazás, ezen tudjuk beállítani, hogy a kütyü a későbbiekben melyik wifi hálózatot használja (minden kapcsolódó eszköznél ugyanezt kell beállítani). Innentől kezdve a saját kis otthoni Chromecastunk máris él és virul.

Egy lakásban akár több tévét is nyugodtan chromecastesíthetünk, maximum arra kell odafigyelni, hogy az egyes Chromecastoknak könnyen értelmezhető neveket (például: nappali, hálószoba) adjunk a kezelőszoftverben. Ha már itt tartunk, a Chromecast hivatalosan Android 2.3+, iOS 7+, Windows 7+, Mac OS X 10.7+, illetve Chrome OS 28+ támogatást élvez, nem hivatalos módon azonban akár Windows Phone-on sem kell kimaradnunk a jóból (TubeCast).

Mire jó?

Amikor elindul a Chromecast, a tévén alaphelyzetben egy szép fotó, a pontos idő, némi időjárás infó, illetve néhány hálózati adat jelenik meg. A fényképet automatikusan cserélgeti a rendszer, tehát kapásból van egy hatalmas digitális képkeretünk, de például az ArtKick alkalmazás használatával az is megoldható, hogy a nappalinkat néha egy Monet-, néha pedig egy Goya-festmény ékesítse digitális formában. (Érdekesség, hogy amennyiben a wifire kapcsolódó androidos telefonunktól azt kérdezzük, hogy "OK Google, what's on Chromecast?", akkor azonnal bővebb infót kapunk az aktuálisan látott képről.) A jelenleg még mindig csak béta állapotú, ám ennek ellenére hibátlanul működő Cast Screen pedig arról szól, hogy a telefonunk kijelzőképét valós időben átstreamelje a tévére. Ily módon tehát a telefonon vagy tableten lévő összes tartalmunk, vagy éppen a böngészőben megnyitott weboldalak változatlan formában átlökhetők a televízióra.

A fenti mondatból következik, hogy nemcsak mobilról és tabletről, hanem számítógépről is remekül működik a Chromecast, melyhez a Chrome böngészőt, illetve Google Cast kiegészítőt kell használnunk. A böngészőből egyetlen gombnyomással a tévére castolható/csatolható a kiválasztott ablak tartalma, miközben a böngésző többi fülében bármi mást is csinálhatunk. A Chrome böngészőből egyébként nem csak online dolgokat streamelhetünk, a számítógépen lévő mp3 zenék, videók és dokumentumok is gyorsan megnyithatók a rendszerben, így a tévén.

Van YouTube, de van 350 másik lehetőség is

Ülünk a kanapén, kezünkben a mobil és éppen a legújabb Bruno Mars-klipet nézzük a YouTube-on. Ha az 5 col körüli képátlót hirtelen a tízszeresére növelnénk, egyszerűen csak rá kell nyomni a YouTube app Chromecast ikonjára, és Bruno a haverjaival együtt néhány másodpercen belül máris átugrik a tévére. A legjobb az egészben, hogy ezt követően a telefont nyugodtan letehetjük, sőt akár ki is kapcsolhatjuk, mert a YouTube streamet a Chromecast már nem a mobilról, hanem szimplán a wifiről szipkázza. Magyaru l:a telefon ebben az esetben egyszerű távirányítóként funkcionál, mellyel léptethetünk a videók között, illetve, akár a hangerőt is állíthatjuk. Ha a komplett család ott ül a nappaliban és mindenki a telefonjával Chromecastol, akkor az tulajdonképpen olyan, mintha mindenkinek egy (a többiekével egyenrangú) távirányító lenne a kezében.

A YouTube csak egy a rengeteg Chromecast lehetőség közül, és könnyen kikövetkeztethető, hogy többek közt a Google-féle Play appok filmes és zenés változata is masszív támogatást élvez. A Google közlése szerint jelenleg mintegy 350 alkalmazás és szolgáltatás használható az eszközzel. (Összegyűjtve megtalálhatók az androidos Cast Store appban.) Ezek között van (az itthon elérhetetlen Netflix mellett) a Telenor MyTV, a zenehallgatós Deezer, vagy például a mindenféle lokális, google drive-os és dropboxos fájlok tévéképernyőre húzását engedő AllCast is.

Hangból nem ötös

A 720p vagy 1080p HD tartalmak platformtól függetlenül remekül mutatnak, azért viszont kár, hogy a Google mind a mai napig nem tudta megoldani a Chromecast AC3/DTS pass-through támogatását, ami a gyakorlatban annyit jelent, hogy a házimozizók számára nehézkes az 5.1-es hangzás kinyerése. Bár a Chromecast nemrégiben kiadott legújabb, 26653-as szoftvere elméletileg már támogatja ezt, a gyakorlatban a tesztünkhez használt tévéhez optikai kábelen csatlakoztatott erősítőn nem sikerült semmilyen 5.1-es hangzást produkálnunk, és be kellett érni a jó öreg sztereóval.

Verdikt

A Chromecast -  a néhány apróságot leszámítva - mindenképpen kellemes meglepetés volt, és a Google miniatűr tévéokosítója már néhány percnyi használatot követően bebizonyította, hogy igenis van létjogosultsága – még akkor is, ha ma már egyre több tévében gyárilag ott van a YouTube és több másik alkalmazás.

A beüzemelés gyerekjáték egyszerűségű, a kütyüre történő bárminemű streamelés is rendkívül könnyen kivitelezhető, és ha a Chromecasttól nem várjuk el, hogy alkalmazásokkal telepakolt komplett számítógépet varázsoljon a tévénkre, akkor maximálisan elégedettek leszünk a produkciójával.

A tavaly 10 millió példányban értékesített Chromecast az USA-ban mindössze 35 dollárba (9400 forint) kerül, hozzánk érve viszont sajnos megbokrosodik az árcédula, az eszköz 15-20 ezer forint magasságában szerezhető be.

http://hvg.hu/tudomany/20150301_google_chromecast_teszt

—————

Vissza